El kell rontsam titkát a szavaknak.
Ettől nem lesz silány az ékezet,
csak szépséges, éles vagy kerek.
Kell a szó és kell a vallomás,
hogy pontosan értse mindenki más.
Ajándék ez, s én tovább adom,
fényes reggelen, ködös hajnalon,
zajtalan éjen, régi meséken,
fájó dallamon, risztó télen;
és akkor is, ha nem akarom.
Mert őszintén kell a szó. A félénk,
a csendes, a bátorító,- a megnyugtató-.
Kellenek a hangtalan szavak,
melyek építenek gondolat-hidakat
emelnek létet a fényesség felé,
álmodnak végtelent lábaink elé.
Vallanak terhet, nyomorgatót,
szorító ökölben elátkozót.
Hát szólj !
Mert mindennek léte kimondható,
s a szunnyadó tűznyelvek,
készülő szavak azért léteznek,
hogy lángoljanak !
Mert minden szóban benne a hatalom,
legyen tiéd is, én ezt akarom ! |