Ez egy száraz szenvedés.

Titkok és álmok röppentek

bennem át, most nélkülük

kegyetlen, üres e világ.

Színek: sárga, lila, kék,

szótlan, szomorún változnak

ma még dalolt a csend.

A föld álma tűnt el idelent.

Szürke pici szoba, menedék

mi nyitva áll, átsuhan itt

nyomtalan az idő, nincs határ

ma még csak álmodom,

álmodom ma még.

És van fohász, sóhaj,

bűn és vezeklés verdes

szárnyaival, de már múlik.

Jövő. A leghatalmasabb ábránd csókja vár,

kacsint, kacéran körbejár

és vezet utamon. Ma még!